A turkálók fénykorát éljük

Ma már senki nem lepődik meg azon, ha közlöm vele, hogy az ‘új’ nagyon király felsőmet valamelyik használt ruha boltban vadásztam le nevetséges áron. Sőt, egyre gyakoribb, hogy a “Honnan van, turkálóból?” kérdéssel indítanak a barátnőim. Az elmúlt pár évben virágzásnak indult kis hazánkban ez az ipar. Sorra jelennek meg a jobbnál jobb turkálók, turik – vagy hát ma már inkább nevezzük használtruha boltoknak.

A 90-es években a turkáló valóban egy olyan üzlet volt, ahova azért ment be az ember lánya (ritkább esetben a fia is), hogy nagyon alacsony áron túrjon magának meg a családnak valami használhatót. Most már azonban egy új korszakról beszélhetünk. Megjelentek a nagyobb hálózatok, terjeszkednek már nem csak Budapesten, hanem vidéken, a kisebb-nagyobb településeken is. A klasszikus értelemben vett turkálókról már ritkábban beszélhetünk, mivel
a legtöbb boltban már a vállfás megoldás dívik, de aki a retro típusú ‘túrjunk mélyebbre a kincsekért’ módszer híve, azokat még mindig várják a kilós üzletek.

Mióta felfedeztem ezt az újhullámos turkáló jelenséget, és – nyilván – áldozatául estem neki elég hamar, azóta a ‘rendes’ ruhaboltokat messze elkerülöm. Max akkor térek be, ha valami olyan ruhadarab csábít a kirakatból, aminek nem tudok ellenállni, de céltudatosan nem látogatom a plázák hatalmas, csilivili üzleteit. Ráadásul sok esetben ár-érték arányban nagyon nem éri meg ezeken a helyeken vásárolni, én már nem egyszer pórul jártam. A használt jelző ráadásul nem mindig jelenti azt, hogy adott ruhadarab valaha egy korábbi tulajdonoson feszült, hiszen már jó párszor botlottam olyan érintetlen csodákba, amiken még ott lógott a friss címke.

Másik nem elhanyagolandó szempont, hogy olyan egyedi cuccok várnak ránk ezeken a helyeken, amik tutira nem jönnek szembe (vagyis hát nagyon kicsi rá az esély). Bármilyen stílushoz össze tudunk halászni a méretünkben. Ennek köszönhetően nem jelenthet problémát, ha valaki – hozzám hasonlóan – mondjuk félévente stílusváltási kényszerbetegségben szenved. Nem kell hozzá vastag buksza sem, ha épp vintage-ből hippivé vagy rockerből hipsterré támad kedvünk átalakulni. De nem csak az átváltozóművész kaméleon-jelölteknek kánaán egy ilyen ruhabolt. Mert azért nem kevés türelem kell ahhoz, hogy végiglapozzuk azt a vállfaerdőt, hogy a megálmodott darabokat a kezünkben tudhassuk. Viszont ha nem Lady Gaga ruhatára a kitűzött cél, és nem szeretnénk papagájként végigvonulni a körúton, akkor is igen nagy eséllyel tudjuk lecserélni a komplett gardróbunkat.

A nagyobb üzletek az alap, szezonális cuccokon kívül gyerekruhát, lakástextilt, játékokat, fehérneműt, cipőt, táskát és övet is kínálnak a kiéhezett gúnyavadászoknak, de ha épp beüt a haloween vagy a farsang, akkor még klassz jelmezekkel is megáldják a betérő vásárlókat. Szóval nincs mese, turkálni kell, mert turkálni jó, turkálni izgalmas. Jut eszembe, az egyik kedvenc boltomban most szerdán van árucsere. Ez aaaaaz!