Jó, ha van a családban egy – ovis!

De miért is jó, ha van a családban egy ovis? Mit kezdjek a száján tízezer kérdés/perc sebességgel kiáramló kíváncsiság-áradattal? Miért nem tud nyugtonülni? Minek futkározik, mint az őrült? Persze kivéve, ha sietnénk, olyankor ugyanis “vegyél fel-üzemmódba” kapcsol. Miért a legkényesebb pillanatban kiabál oda: Anya, kakilni kell! Normális, hogy folyton ugrál? És mit játsszak vele, ha én már kinőttem a babakonyhából?

Az ovisok igazi információ-vámpírok. Mindent ki akarnak szedni belőlünk. Ráadásul rákényszerítenek minket a gondolkodásra. Latba kell vetnünk minden leleményességünket, ha egy óvodásnak kívánunk megmagyarázni dolgokat. Például, a reggeli rohanásban a műszaki érdeklődésű Dani simán fölteszi nekünk a kérdést, hogy miért van az a fekete lap a ház tetején. A napelemet mutogatja. Nos, ha te fél lábbal még otthon vagy és azon bosszankodsz, hogy elfelejtetted beindítani a mosást, másik lábaddal meg már a munkahelyi problémákon töprengsz, könnyen eltussolod a napelem-problémát. Ha türelmetlen vagy és kedvetlen, a gyerek egy darabig nem hagyja magát lerázni, aztán elhallgat. Pedig te érdeklődő, nyitott és okos gyereket szeretnél nevelni! Csakhogy ez megkívánja, hogy légy jelen. Ne csak testben! Száz százalékosan a napelem-problémán kérődzve hajnalok hajnalán. Ez van! Persze ez nem jelenti azt, hogy a telefonodat elővéve, a napelemet sutyiban megguglizva akadémiai székfoglalót kell tartanod! Az Danit egyáltalán nem kötné le. Beszélgethettek viszon a Napról, a nyárról, a melegről, a fényről és a szobai lámpáról meg az összes elektromos kütyüről. A gyerek kérdésekkel fog bombázni. Ez tuti. Az ötödik táján elkezded élvezni, hiszen számodra is kiderül, hogy ez a gyerek egy észlény. A kombinációs készség fenoménja. Te pedig a pedagógia csúcsa vagy, hiszen magad is csak homályosan sejted, hogy hogyan is van ez a napelemmel, mégis egy jót beszélgettetek. Hipp-hopp, megjöttünk az oviba, és te elfelejtettél a villamoson összetorlódott tömeggel foglalkozni. ezt az ovisodtól kaptad, ne feledd!

Az ovisok az önállóság bajnokai. Jó nézni, ahogy megteszik a dolgokat, amikre ti, szülők tanítottátok őket. Felfedezed a hangsúlyaiban a hangsúlyaidat, a mozdulataiban a te szokásaidat. Ilyenkor az ember arra gondol, hogy valamit tovább adott és az a valami tovább él majd gyermekeiben, unokáiban és így szépen sorban. Ilyenkor nem fáj annyira az idő múlása, elfogadhatóvá válik az élet rövidsége.

Az ovis tükröt tart neked. Az öt éves Dóri ugyanolyan kedvesen és halkan mesél a babájának, ahogyan te szoktál neki esténként. Máris könnybe lábadt a szemed, igaz? A következő pillanatban azonban a babaszobában reggel lesz, és Dóri pattogó hangon sorolja: Gyerünk, a zoknid, igyekezz már, itt a kakaód, nem hisztizz, nem forró, kislányom, elkésünk, nem érted? Ajaj, jobb lesz egy fél órával előbb felkelni, az ovisod és a babája mini előadásából legalábbis ez derül ki. Na igen, aki öt éves, az még őszinte és kíméletlen, bár akaratlan kritikus.

És végül: az ovis világában minden lehetséges. A csodák, a mesevilág neki létező valóság. Ahogyan a nagy felfedzőknek, világjobbítóknak és művészeknek is. A kisgyermeked által újraélheted ezt a korlátok nélküli csodavilágot. Talán a te életed is megváltozik, ha nem feltétlenül korlátokban gondolkodsz.