Miért hordunk nadrágot?

A nadrág már jó ideje minden nőnek megtalálható a gardróbjában. Őseink azonban réges-régen csak tunikákat, ruhákat és szoknyákat hordtak egészen addig, amíg valakinek elege nem lett abból, hogy a szél befúj a szoknyáján. Tehát pontosan mi okozta a nagy változást? Mikor jött be a divatba a kétszárú nadrág?

Egy viszonylag újkeletű régészeti kutatás segít a kérdések megválaszolásában. A Német Régészeti Intézet két tudósa a Kínában található Xinjiangban feltárt egy sírt, ahol két pár rendkívül jó állapotban megmaradt gyapjú nadrágra bukkantak.

Ezek a ruhadarabok állítólag személyreszabottan készültek. A szabó vágás nélkül három gyapjú darabot szőtt össze – két egyenes szárat és egy bő ülepet. A nadrágot különböző csíkok és cikkcakk minták díszítették.

A kormeghatározási vizsgálat alapján 3000-3300 éves a lelet. Ez azt jelenti, hogy a német régészek az eddig valaha feltárt leletek közül a legősibb nadrágokra találtak. Ebben a történelmi időszakban jelent meg a vándorló életmód Közép-Ázsiában. A nomádok lóháton terelték csordáikat. A hosszú, megterhelő és göröngyös utakon lovagolva a tunikák és a ruhák nem voltak túl praktikusak. Kénytelenek voltak újítani, így hát megalkották a nadrágot.

A német régészek a következőképpen írtak erről a felfedezésről. “A hasított szárú öltözékek feltalálása a lovas népek korszakával és a vándorlással hozható összefüggésbe.” Véleményük szerint az egyenes szárú, mélyebb ülepű nadrágok, melyeket lovagláskor viseltek, a mai lovagló nadrágok elődei lehettek. A nadrágokon kívül egyéb lovas felszerelést is találtak a sírban (kantár, korbács, lófarok).

Egy kínai nyelv és irodalom kutató, Victor Mair szerint a Xinjiang-ban talált nadrágok, melyeket anno a Tarim Basin nomádjai hordtak, körülbelül 3400 évesek lehetnek. Mair volt az, aki a korábban legőibb leletként bejegyzett 2600 éves nadrág beazonosításában is segített.